Ez a lenyűgöző portré elegánsan rögzíti egy paraszt lényegét egy profilból látható nézetben, amely mélységgel és érzelmekkel rezonál. A festmény egy olyan nőt ábrázol, akinek az arca a nehézségek és a kitartás jeleivel van megörökítve; minden ecsetvonás mintha szőné életének történetét. A vastag festék élénk alkalmazása textúrát ad, meghívva a nézőt, hogy kövesse az erős állkapocs vonalát és az ajkak finom ívének kontúrját, amelyek enyhén összeszorítva pihennek. Szemei, bár elfordítják a közvetlen pillantást, úgy tűnik, hogy egy tapasztalatokkal teli világot hordanak, evokálva mind a erőt, mind a sebezhetőséget.

A színpaletta alkalmasan erőteljes interakciója a föld tónusainak, gazdag barna árnyalatokkal kontrasztban a tompa, szinte éteri háttérrel. Ez a háttér, a lágy kék és zöld keveréke, kiemeli a figura prominenciáját, elmerítve őt egy finom fényben, amely reményt sugall a küzdelem közepette. Van Gogh technikája, amellyel rövid, kifejező ecsetvonásokat alkalmazott, életet lehel a képetbe, lehetővé téve, hogy érzéki intenzitással pulzáljon. Történelmileg ez a mű képviseli a 19. század egy pillanatát, amikor a művészek elkezdtek felfedezni az emberiesség és a vidéki élet tájának mély kapcsolatát, nemcsak a hasonlóságot, hanem azokat az emberek szellemét is, akik abban az időben éltek.