Ez az aprólékos mű egy nyugodt, elmélyült pillanatot ragad meg, amelyben egy karcsú alak ül bent egy széles ablak mellett. A nő puhán fehér ruhában és hozzáillő kalapban olvas, arca lágyan megvilágítva a fény által, amely áttűnik a félig átlátszó függönyön. Az ablakon túl víz, csónakok és buja növényzet jelenik meg széles, impresszionista ecsetvonásokkal. A fény és árnyék finom játéka gyengédséggel határozza meg a formákat és textúrákat, nyugodt és elmélkedő hangulatot idézve.

A művész technikája az laza ecsetvonásokat és az aprólékos részleteket egyensúlyozza, különösen a ülő alak és az ablak finom kovácsoltvas díszítéseinél. A kompozíció harmonikus párbeszéd az enteriőr nyugalma és a külső világ élettelisége között, visszafogott szürke, zöld és sárga tónusokból álló palettával összefogva. A kép a 19. század végének és a 20. század elejének eleganciáját és befelé forduló pihenési szokásait tükrözi, finom történetet mesélve a báj és nyugalom pillanatairól.