A fény és árnyék csodálatos játékában egy fiatal nő egy pillanatra a belső gondolkodás közepén kerül rögzítésre, miközben óvatosan egy luten ír, miközben egy ablak mellett ül. A természetes világítás lágy fénye az ablakon át átszűrődik, és megvilágítja alakját, hozzájárulva a szoba nyugodt légköréhez. Ruházatának tompított színei, jellemzően fehér és lágy földi árnyalatok, visszhangozzák környezete nyugalmát; a fény finoman átfut rajta, mintha hangsúlyozná szerepét, mint zenész és magányos gondolkodó. A háttérben egy térkép lóg a falon, amely szélesebb utazásokat és felfedezéseket sejtet, talán kifejezve azt a belső utat, amelyet zenéjén keresztül jár.

A kompozíció mestermű, amely egyensúlyt hoz létre a nő és a környező elemek között. A sötét színek a faasztalon és a díszített széken szép ellentétet alkotnak a balról beáramló fény világos színeivel, amelyek azonnal a hangszere felé irányítják a figyelmet, amelyet oly kedvesen tart. Ez a művészetre való figyelés a nyugalom és intimitás érzését keltik, így a néző érezheti a luth húrjaiból származó lágy rezonanciát, amelyek a szoba csendében zenghetnek. Az egész színpaletta, gazdag, de visszafogott — a ruhájának kék árnyalatai és a bútorok meleg fájásai részét képzik az érzelmét, amely a nosztalgia és a magány keveréke, amely a Vermeer munkáira jellemző, lehetővé téve a közönség számára, hogy kapcsolatot találjanak a jelenet esszenciájával, szinte mintha hallanák a luth lágy hangjegyeit, amelyek átfolynak az időn.