Ebben a lenyűgöző jelenetben a buja zöld növényzet keretezi a nyugodt pikniket, ahol a figurák összeolvadnak a természettel. Formáik lágyak és folyékonyak, az impresszionizmusra jellemző ecsetvonásokkal festve. A középpontban a nézőt egy intim együttlétre hívják, ahol egy élénk vörös ruhát viselő nő látszólag beszélget a többiekkel, mindannyian úgy tűnnek, hogy elvesztek a pillanatban. Az árnyékok és fények táncolnak az arcukon, kiemelve érzelmeiket, melegséget adva az idilli környezetnek. A rétegzett levélzet kényelmes hátteret teremt, felidézve a menedék és a közösség érzését, amely a szívben visszhangzik.

Ahogy a szem átvándorol a fáktól és a természetes fény áramlása között, egy tagadhatatlan öröm érzi jelenlétét, az élet és az egység ünneplését. A színek örömteli érzést árasztanak, túlnyomórészt zöld és puha pasztell árnyalatokban, amelyek harmóniában állnak a jelenet érzelmi magjával. Ez a festmény nemcsak egy szabadidős pillanatot örökít meg, hanem életre hívja az idő szellemét is, ahol a szabadidő és a természet gyönyörűen összefonódik. Senki sem tudja elkerülni, hogy ne érezze magát ebben a festői összejövetelben, osztozva a nevetésben és a vivő energiában, amit Renoir olyan csodásan megörökített.