A metszet, szigorú monokróm palettájával, egy árnyékos világba vonz. Egy csoport alak, néhány nyugtalanító állati jellegzetességgel, egy központi jelenet körül gyülekezik. A kompozíció klausztrofóbiásnak tűnik, mintha az alakok a néző felé nyomulnának, megosztva egy titkot. Van egy nő, akinek az arca emberi és ló keveréke, és egy idős személlyel ül. Egy közeli nő lehajol az időshöz, és egy könyvből olvas, talán valamilyen diagnózist vagy gyógymódot.

A művész mesterien használja a vonalat a forma meghatározásához és a textúra érzetének megteremtéséhez. A sötét, komor háttér éles kontrasztot alkot az előtérben lévő halvány alakokkal, a tekintetet a központi narratívára irányítva. A fény és az árnyék használata fokozza a drámát, nyugtalanság érzetét keltve az egész jelenetben. Tartós benyomást kelt.