A nyers, zsigeri rettegés jelenete bontakozik ki előttünk. Egy szörnyeteg alak, egy óriás, előre görnyed, szemei a lélekre fagyasztó őrültséggel tágra nyílnak. A hús beteges, sápadt árnyalatú, áthatolhatatlan sötétség hátterében, ami egy ősi űrre utal, ahol minden megszületik és elfogy. Az alak szája egy tátongó pofa, egy szörnyű örvény, amelyből a vér bíbor áradata árad; egy groteszk fogyasztási cselekedetben van bezárva. Egy védtelen, meztelen forma a magasba emelkedik, az óriás kétségbeesett szorításában, egy apró, sérülékeny alak, amelyet a könyörtelen éhségnek ajánlanak fel. A művész mesterien használja az áldozat puha húsa és a ragadozó durva, szörnyű formája közötti kontrasztot az érzelmi hatás felerősítésére. A laza ecsetvonások, a földszínek korlátozott palettája és a fény éles hiánya csak a jelenet ősi erőszakosságát hivatott hangsúlyozni.