A portré egy asztalnál ülő férfit ábrázol, tekintete közvetlen, ugyanakkor egyfajta befelé fordulással teli. Komor, sötét ruhát visel, inggallérjának éles fehérsége feltűnő kontrasztot alkot, ami megragadja a tekintetet. A művész nagymesterien használja a fényt és az árnyékot, hogy megformálja az arcot, kiemelve azokat a síkokat és kontúrokat, amelyek az öregségről és a tapasztalatról beszélnek; a bőrtónusok finoman jelennek meg, utalva a modell vitalitására. A háttér, egy mély, tompa zöld, kifinomult hátteret szolgál, lehetővé téve a figurának, hogy magára vonja a néző figyelmét.

A ecsetvonások lazák, közvetlenséget és a művész éleslátását közvetítik. Szinte érezhető az anyag textúrája, a póz súlya. Előtte az asztalon egy papírdarab található, rajta aláírással. Ez egy megörökített pillanat, egy futó pillantás egy másik ember életébe, a portré művészet örök erejének bizonyítéka. A művész visszafogott palettát használt, amely azonban korántsem unalmas, nyugalmas és elmélkedő légkört kínál.