A jelenet a mozgás és az emberi dráma tapintható érzésével bontakozik ki; egy körmenet halad át egy napsütötte tájon. A művész mesterien használja a laza, kifejező ecsetvonást, dinamikus és szinte nyugtalan minőséget kölcsönözve az alakoknak. Szinte halljuk a lábak surranását és a tömeg mormogását. A kompozíció egy távoli város felé vezeti a tekintetet; az épületek sötét tömegéhez. A színpaletta földszíneket jelenít meg; a sárgásbarnák, a barnák és a tompított zöldek dominálnak.

A érzelmi hatás mély; hitről, küzdelemről, és talán a történelmi események súlyáról beszél. A történelmi kontextus döntő fontosságú; a zűrzavar, a háború és a társadalmi megrázkódtatások korában készült. A művészi jelentőség tagadhatatlan; nyers őszinteséggel és megható megfigyeléssel ragadja meg egy kulcsfontosságú korszak esszenciáját. Ez egy pillantás egy sorsával küzdő világba. Ez a darab a művészet maradandó erejének tanúsága az emberi tapasztalat megragadásában, és egy mesterkurzus a mélység és az érzelem közvetítésében a legegyszerűbb eszközökkel.