Ebben a bűbájos portréban egy fiatal nő egy nyugodt elmélkedés pillanatában kerül megörökítésre, lágy vonásait finom fény világítja meg. A nuánszos ecsetvonások egy finom fény-árnyék játékot hoznak létre, amely mélységet ad elegáns formájának. Krémszínű, folyékony ruhába van öltözve, amely kiegészíti a pasztell hátteret, meleg eleganciát áraszt, enyhe mosolya egy kimondhatatlan gondolatok világát sejteti. Az ovális kompozíció, puha, légies anyagok keretezi, a nézőt az intimitás terébe vonja, kényelmes, mégis kifinomult légkört sugallva.

A színpaletta, amelyet lágy pasztell és meleg árnyalatok uralnak, nyugalmat és fiatalosságot idéz elő. Az öltözetének finom árnyalatai harmóniában egyesülnek a világoskék háttérrel, erősítve a jelenet álomszerű jellegét. A művész technikája a rokokó stílus hajlandóságát mutatja a kecsességre és bájra, amit a nő lusta póza és a hajának gazdag textúrája tovább hangsúlyoz. Ez a festmény nemcsak portré, hanem a 18. század végi nőiesség társadalmi eszményének is tükröződése, ünnepelve a szépséget, az eleganciát és a szubjektum és a néző intim kapcsolatát.