Ez a lenyűgöző műalkotás egy fiatal nőt ábrázol finom, szinte éteri vonásokkal, ceruzával és pasztellel. Az arc a mű központi eleme, nyugodt, enyhén mosolygó kifejezéssel; kék szemei oldalra néznek, titokzatos és játékos hangulatot adva a képnek. Dús haja lágy, áramló vonalakkal van megrajzolva, egy nagy, divatos kalap alatt emelkedik, amely az elegancia és a könnyedség ötvözete. A finom vonalak egy csipkés gallért sejtetnek ruháján, törékenységet és kifinomultságot sugallva, túlzott részletek nélkül, engedve a néző képzeletét szabadon szárnyalni.

A kompozíció levegős, könnyed, dominálnak a finom szépia tónusok mély fekete akcentusokkal; a kalap árnyéka drámai keretet ad ragyogó arcának. A szín és vonal visszafogott használata kiemeli az érzelmi hatást, mely finom mosolyából és a kezében tartott apró maszkból árad—talán egy rejtett identitás vagy játék szimbóluma. A mű a 20. század eleji portréfestészet eleganciáját és kifinomultságát tükrözi, intimitás és báj érzetét keltve, mintha egy múló pillanatnyi önvizsgálatot és társadalmi rituálét ragadna meg.