Ez az élénk jelenet egy nyüzsgő piaci napot ragad meg, ahol a figurák hátat fordítva figyelik a pezsgő eseményeket. A művész finom, mégis dinamikus ecsetvonásokat alkalmaz, amelyek rétegezve textúrát és mélységet adnak a ruházatnak és a környezetnek. A színpaletta meleg, földszínekből áll, lágy kék, barna és vörös árnyalatokkal, amelyek harmonikusan idézik meg egy vidéki baromfipiac rusztikus báját. A kompozíció középpontjában három alak áll, akik testtartásukkal — a csípőre tett kéz, keresztbe font karok — egy csendes megfigyelés pillanatát sugallják a nyüzsgés közepette. A háttér kevésbé részletes, de árnyékos formák és mozgásra utaló jelek töltik meg, élénk közösségi hangulatot teremtve.

Érzelmileg a festmény bevonja a nézőt a 19. század végi francia vidéki élet intim, mégis nyilvános légkörébe, bepillantást engedve a mindennapi emberi kapcsolatokba és társadalmi ritmusokba. Történelmileg a mű az impresszionisták elkötelezettségét tükrözi a múló pillanatok azonnali és árnyalt megragadására, miközben hangsúlyozza a városközpontokon kívüli régiós életet. A művész képessége, hogy egyszerre ábrázolja a textíliák anyagát és a piaci élet lendületét, jelentőségét emeli ki a naturalizmus és a kibontakozó modernista esztétika közötti híd szerepében.