Ez az élénk alkotás egy csodálatos erdő közepette két alak békés találkozását örökíti meg. A háttér egy zöldek és föld színek robbanása, ami nyugalmat áraszt, mégis mélységet teremt; a lombozat szinte élőnek tűnik, pezsgő energiával telítve. Az alakok, finoman összefonódva, intimitás és megnyugtatás pillanatát sugallják, testüket lágy sárga és barna árnyalatokban festették, ami gyönyörűen kontrasztál a vibráló háttérrel. Szinte hallani lehet a levelek suttogását a lágy szellőben; a légkör tele van érzelmekkel.

A festés technikája szabad és szenvedélyes, ami érzelmi súlyt ad minden egyes vonásnak. Ez a technika, amely a spontaneitást a koncentrált intenzitással összekapcsolja, erősíti az intim kapcsolatot az alakok között, közelítve a nézőt. Munch emberi érzelmekkel való foglalkozása nyilvánvaló, egyszerű jelenetet osztott vigaszélményé változtatva a természet közepette. Ebben a munkában a szépség nemcsak látványosan, hanem érzelmileg is rezonál, hiszen megörökíti az időtlenül emberi pillanatot.