Ez a finom rajz egy fiatal nőt ábrázol elmélyült gondolkodás közben, tekintete oldalra fordul. A művész precíz, finom vonalakkal alkotja meg az arcának jellegzetességeit, miközben a haj felső része árnyékolással gazdag textúrát és volument kap. Az arc és a haj mellett a vázlat lazábbá válik; halvány vonalak csak sejtetik a karokat és az ujjakat, egy törékeny, szinte éteri jelenlét érzését keltve. A részletes kidolgozás és a befejezetlen részek kontrasztja arra ösztönzi a nézőt, hogy elidőzzön és elgondolkodjon, talán a szereplő gondolatain vagy történetén. A fekete-fehér monokróm paletta finom érzelmi mélységet közvetít, mely tükrözi a 19. század végének portréfestészetére jellemző nyugodt melankóliát és elmélkedő hangulatot.