Ez a finom portré egy magabiztos és egyben hívogató tekintetű fiatal nőt ábrázol. A művész mesterien használja a vonalakat; áramló vonásokkal ragadja meg a nyak finom ívét, a fodros haj puhán hullámzó tincseit, és a váll közelében elegánsan pihenő kezét. A meleg barna és lágy szürke tónusok textúrát és mélységet sugallnak, miközben megőrzik a rajz légies könnyedségét, ami bensőséges, spontán hangulatot áraszt.

Az összetétel egyszerű, mégis kifejező – elsősorban az arcra és a felső testre fókuszál, miközben a háttér üres, hogy a figyelem teljes mértékben a modellre irányuljon. A szemek élénken csillognak élénk intelligenciával és nyugodt bájjal, melyet lágyan árnyékolt szempillák és finoman ívelt szemöldökök kereteznek. Érzelmileg a portré eleganciát és nyugalmat sugároz, a női szépség csendes ünneplése, amely egyszerre friss és időtálló. Történelmi kontextusban a mű a 19. század végének és a 20. század elejének portréfestészeti hagyományait idézi, melyekben az expresszivitás és a spontaneitás nagy érték volt, gyors, ügyes vázlatokban megörökítve.