A kompozíció éles kontrasztja azonnal megragadja a figyelmet: egy sűrű tömeg veszi körül a központi figurát, aki egy szamár hátán ül. A magas, csíkos kalapot viselő személy terheltnek, szinte kétségbeesettnek tűnik, ezt az érzést arcának lefelé ívelő vonalai és szorosan összefont kezei felerősítik. Ez a kollektív kétségbeesés jelenete, és a művész monokróm választása, az árnyék és a fény változásaival, fokozza a komor hangulatot. A rézkarc technika, éles vonalaival és textúráival, nyers, közvetlen minőséget ad a műnek; mintha egy szörnyű pillanat, az emberi szenvedés egy jelenetének pillanatfelvételét látnánk. A környező figurák, arcok és formák zűrzavara tolong; egyesek kíváncsian figyelnek, míg mások úgy tűnik, saját szenvedésükbe merülnek, erősítve a főszereplő által átélt elszigeteltség érzését. Az összhatás az intenzív érzelmi súly, egy világé, amely olyan katasztrófával néz szembe, amellyel kapcsolatban nem tehető semmi.