Ez a jelenet egy nyüzsgő aratás energiájával bontakozik ki; a mozgás és a munka szimfóniája a vásznon. A figurák, látszólag egy nyári nap közepén ragadva, különféle feladatokban vesznek részt. Néhányan villával dolgoznak, testük az erőlködéstől meghajlik, míg mások az árnyékban pihennek. A kompozíció ügyesen van elrendezve; a figurák olyan módon vannak csoportosítva, amely vezeti a szemet és elmesél egy történetet, testtartásuk és interakcióik egy közös cél narratíváját tárják fel. A művész fény- és árnyékkezelése különösen figyelemre méltó, a napfény meleg ragyogást vetít a jelenetre, kiemelve a széna textúráját és a munkások formáit. Az összhatás a realizmus és a dráma, mintha egy időben megfagyott pillanatot látnánk. A távoli építészet egy csipetnyi nagyszerűséget ad, utalva a betakarítás közvetlenségén túli életekre. Hely, történelem és az élet tartós ritmusainak érzetét kelti.