A festmény egy nyugodt és rejtélyes jelenetet örökít meg: a ködben elrejtett naplementét. A kompozíció egyszerű, de feltűnő, horizontális sávokkal, amelyek uralják a vásznat. Felül az ég zöld és narancs árnyalatokon keresztül változik, egy ragyogó napban csúcsosodik ki. Alul a víz csendes területe a felhők halk tónusait tükrözi, nyugodt és elmélkedő környezetet sugallva. A művész mesterien használja a színt a mélység és a légkör érzésének megteremtéséhez, a fény és az árnyék finom árnyalatai arra invitálják a nézőt, hogy sodródjon a festménybe.

A művész technikája a széles, lapos színterületeket részesíti előnyben, ami szinte grafikus minőséget eredményez, amely a stílusára jellemző. Az érzelmi hatás a csendes elmélkedés. A halk paletta és a horizont elmosódása az átmenet pillanatát, a múló szépséget idézi, amely a béke és a magány érzését kelti. A festmény a pillanatok múló természetéről és a nap csendes óráiban megtalálható nyugodt szépségről suttog.