A jelenet nyugodt szépséggel bontakozik ki, egy apró, aprólékosan elhelyezett pontokból álló mozaikba foglalt látvány. Az előtérben egy fa, melynek levelei lenyűgöző kék és zöld árnyalatokban jelennek meg, a nyugodt víz felé hajlik. Ágai élénken táncolnak a felettük lévő lágy, ködös éggel szemben. A vízi tükröződés ugyanolyan lenyűgöző, mint a valóság, tükrözi a fákat és a távolban lévő felhők finom rózsaszínét.

A víz túloldalán enyhe lejtő emelkedik, melyet egy történelmi épület, talán egy kastély koronáz, melynek formáját a pointillista technika lágyítja. A művész finom érintése a jelenetet szinte álomszerűvé varázsolja, ahol az egyes színpontok összeolvadnak, hogy egy koherens, vibráló egészet alkossanak. Az általános légkör nyugodt és békés, olyan jelenet, amely arra invitálja a nézőt, hogy mélyet lélegezzen, és egyszerűen jelen legyen. Ez egy mesterkurzus arról, hogyan hozhatnak létre kis elemek hatalmas hatást.