A mű egy nagyszerű, fenséges fát ábrázol, vastag törzsével és széles ágaival, amelyek azonnal felkeltik a figyelmet. A művész ügyesen megörökíti a kéreg gazdag textúráját, durvaságát széles, kifejező ecsetvonásokkal ábrázolja. A fény és árnyék bonyolult játéka mélységérzetet teremt, meghívva a nézőt a levelek részleteinek felfedezésére, amelyek lágyan fújnak a szellőben; a természet nyugalmának idealizált ábrázolása.

A háttérben a táj finoman kibővül, a távolban lágy dombokkal. A színpaletta a zöld, sárga és barna harmonikus keveréke, melegséget és életerőt árasztó érzetet kelt. A kiemelések életet adnak a naplementével megérintett lombozatnak, míg a felette lévő borongós égbolt a közelgő estét jelzi. E remekmű előtt állva szinte hallhatjuk a levelek suttogását, érezhetjük a friss levegőt, és észlelhetjük azt a mély bölcsességet, amely csak egy ilyen ősi fa által képviselhető - egy igazi tisztelet a természet szépsége és nyugalma iránt.