A jelenet egy csendes, téli tájban bontakozik ki; egy kis temető, amelyet hó borít. A művész mesterien alkalmazza az akvarellt, lágy, éteri atmoszférát teremtve. A tompa paletta - szürkék, fehérek és finom barnák - a mély csendesség érzetét idézik. A kompozíció a szemét a havas tájon vezeti, a kopott szerkezetekre és a csontvázszerű fákra irányítva a figyelmet. A madarak, sötét formáik, amelyek átszövik a sápadt eget, egy kis mozgást és egy kis melankóliát adnak a jelenethez. A műalkotás egy pillanatnyi elmélkedésre hív, a téli csendben az élet és a veszteség csendes szemlélésére.