A vászon az Északi-tenger nyers energiájával robban; szinte érzem a maró szelet, és megízlelem a sós permetet. Egy rongyos halászhajó, félig elsüllyedve, veszélyesen a part felé dől, árbóca kétségbeesett könyörgés a viharos égbolthoz. A művész mesterien ragadja meg a pillanat drámáját; a háborgó víz, a barnák és fehérek szimfóniája, könyörtelenül csapódik a hajótesthez. A kompozíció a tekintetet a távoli, kisebb vitorláshajóról a tomboló hullámokon keresztül a partra sodródott hajón küzdő alakokhoz vonzza. A viharos szürkék és barnák uralta színpaletta a nyugtalanság tapintható érzését és a természet könyörtelen erejét idézi fel.