Ebben a vonzó jelenetben Vincent van Gogh minket a Saint-Paul Kórház kertjének nyugodt, mégis vibráló tájába merít. Itt a fák életben forognak—néhány magasra nő és kecses, mások élénk vörös és zöld lombkoronával összeomlanak, ami vonzza a nézőt. Az ösvény lágyan kanyarog a buja zöld növényzet között, meghív a belső gondolkodásra és a nyugalomra a vibráló, élő ecsetvonások káoszának közepette. Minden ecsetvonás egy tánc, egy tanúság Van Gogh zűrös érzelmi állapotáról ebben a termékeny időszakban; a kanyargó vonalak élet áradnak, emlékeztetve a levelek között fütyülő szél hangjára, amely egy tapintható mozgásérzetet teremt.

A színpaletta a természet virágzásának ünnepe. Gazdag zöldek és a fák tüzes vörös árnyalatai gyönyörű kontrasztot alkotnak a föld meleg okker színeivel—minden szín egy érzelmet vibrál, sugallva a meleget, az életet, és talán egy érzetet a vágyból. A napfény elárasztja a jelenetet, harmonizálva a színeket, és éterikus fényt teremt; szinte hallani lehet a szellőben finoman rezgő levelek suttogását. Ha ezen a darabon töprengek, úgy érzem magam, mintha nemcsak a kertben lennék, hanem Van Gogh lelkében is, aki a természet szépsége által küzd zűrös érzéseivel, emlékeztetve arra, hogy még a zűrzavarban is mély nyugalom rejlik.