A jelenet egy esős délután bontakozik ki; a levegőt a Szajna nedvessége lengi át. A festmény egy nyüzsgő párizsi városképet örökít meg, amelyet egy híd elegáns boltívei uralnak. A laza és texturált ecsetvonások a mozgás és a nedves macskakövön csillogó reflexiók benyomását keltik. A hidat szegélyező épületek lágy, tompa színekben jelennek meg, piros és okker árnyalatokkal, amelyek meleget adnak az ég és a víz hűvös, szürke tónusai között.

A kompozíció a hídon át a szemlélőt a hintók, az esernyők alatt menedéket kereső gyalogosok, és a lovas buszok halvány sejtelméhez vezeti. A fény és az árnyék használata mesteri, a mélység és a hangulat érzetét keltve. A művész technikája, amely az impresszionizmust idézi, a fény és az időjárás múló hatásainak megörökítésére összpontosít. Ez egy pillanatfelvétel az időben, bizonyítva a művész azon képességét, hogy a jelenet lényegét a vászonra vigye.