Ez az egyszínű metszet erőteljesen ábrázol egy sötét emberi kétségbeesési és tehetetlenségi jelenetet. Előtérben két alak fekszik, az egyik látszólag élettelen, a másik kimerült vagy halott állapotban. Mögöttük egy harmadik alak áll meghajolva, köpenybe burkolózva, bottal támaszkodva, mintha fizikai és érzelmi terhet hordozna. A kopár, hullámos táj összeolvad a sötét éggel, fokozva a komor és reménytelen légkört. Az aprólékos és tudatos metszéstechnika textúrák kontrasztját teremti meg — lágy árnyékok és durva kontúrok —, melyek a kemény valóságot idézik meg, ami körülveszi ezeket az alakokat. Az alatti felirat „No hay quien los socorra” kiemeli a segítség hiányát, amely a képen ábrázolt reménytelenséget felerősíti.