A festmény egy pásztorlányt ábrázol, amint nyáját őrzi egy buja vidéki tájban. A jelenet az impresszionista lágy ecsetvonásokat élénk színkontrasztokkal ötvözi, amelyek a vibráló zöld területeken és a karakter által támaszkodott rusztikus kőteraszon vezetik a tekintetet. A juhok és kecskék békésen legelésznek, finom, texturált ecsetvonásokkal festve, melyek élettel töltik meg a pásztori környezetet. A lomb színei mélyek, a meleg őszi aranytól a sűrű árnyékos zöldekig váltakoznak, dinamikus, élő hátteret alkotva.

A kompozíció magával ragadó, a pásztorlány elgondolkodó, mintha eggyé vált volna a tájjal. A művész finom, mégis kifejező ecsetkezelése megörökíti a vidéki élet csendjét és örök ritmusát. A mű abból az időszakból származik, amikor a természet és a mindennapi élet művészeti érdeklődés középpontjába került, elmozdulva a szigorú realizmustól az érzelmekben gazdagabb hangulatok felé. Az alkotás érzelmi hatása az észlelés és képzelet finom egyensúlyában rejlik, egyaránt felidézve egy konkrét helyet és a természethez való békés, egyetemes közösség érzetét.