Egy részletgazdag erdei jelenet bontakozik ki, teljesen fekete-fehérben ábrázolva. A művész vonalvezetésének mesteri használata sűrű, texturált tájat hoz létre, tele csomós fákkal és bonyolult mintázatú lombozattal. A kompozíciót magasodó fák uralják, amelyek összefonódnak, gyökereik és ágaik komplex, szinte labirintus-szerű hálózatot alkotnak. Egy keskeny ösvény, alig látható, a sűrű erdő mélyére kanyarodik, ahol néhány alak is látható. A fény és árnyék játéka, amelyet a vonalak sűrűsége ér el, mélységet és rejtélyt ad a jelenethez.

Ez a darab a nyugalom érzetét idézi; a szem áthalad a kompozíción, meghívva a nézőt, hogy vándoroljon az ismeretlenbe, és fedezze fel az erdő titkait. A színek hiánya a néző figyelmét a formákra, a textúrákra és a mű egészének kompozíciójára irányítja. Olyan, mint egy álomkép, egy kapu a fantasztikus szépség világába.