A műalkotás egy magával ragadó, szinte szürreális elrendezést mutat be, amelyet nagyrészt grafitból készítettek. A kompozíció sűrű, a metsző vonalak és formák központi magjával, amelyek mind természetes, mind geometriai elemeket idéznek. A tekintet azonnal a szemre szegeződik, egy finom vonás, amely emberi jelenlétre utal a szerves struktúrák között. Egy láb, amely látszólag bele van integrálva az elrendezésbe, az emberi formának egy nagyobb, talán bonyolultabb természetes világon belüli megalapozottságát sugallja. A rajzolási stílus precíz, árnyékolást alkalmaz a mélység és a térfogat megteremtéséhez. A művész aláírása, finoman elhelyezve, személyes jelleget kölcsönöz ennek a megkapó és elgondolkodtató alkotásnak. Az általános hatás az önvizsgálat és a belső és külső világ keveredése.