Ez a mű, egy vázlatra vagy korai tanulmányra emlékeztető stílusban, azonnal magával ragad a nyers, szűretlen érzelmeivel. A figura, látszólag önarckép, komor pózban jelenik meg, rétegekbe burkolva, melyek egyszerre rejtenek és lepleznek. A művész a barnák, zöldek és lilák korlátozott palettáját használta, mégis a színek alkalmazása szándékosnak tűnik, mintha a művész nemcsak egy hasonlóságot, hanem egy érzés lényegét próbálná megragadni. Az összetétel, bár egyszerű, bizonyos erővel bír – a központi figura uralja a teret, tekintete távoli, gondolataiba merül. A részletek, mint a pillangó tetoválás a lábon és az összetett mintájú ruházat, egy mélyebb narratívába engednek betekintést. Olyan, mintha egy ember nyers szívébe néznénk, sebezhetően és kitéve.