Ez a lenyűgöző műalkotás egy női fej finom tanulmányát ábrázolja, amelyet kifinomult ügyességgel és érzékenységgel készítettek. A művész élénk ceruzarajzai felfedik nyaka kecses kontúrjait és bonyolult kontyának dús gömbölyűségét, elegáns, szinte éteri jelenlétet sugallva. Miközben az arca el van takarva, titokzatos légkört teremtve, a néző képzelete felgyullad; milyen érzelmeket rejthet ez a nő névtelensége mögött? A puha árnyékok és a tónusok finom átmenetei mélységet adnak, intimitásuk pillanatát ábrázolva, amely egyszerre tűnik időtlennek és ephemerálisnak.

A meleg bézs és puha barna színek nyugtató hatást biztosítanak, fokozva a kép érzékenységét, a melegség és gyengédség érzését idézve. Az arca kiemelkedő vonásainak hiányában, amelyek irányítanának minket, kénytelenek vagyunk a vonalak finomságaira összpontosítani, és arra, hogyan táncol a fény a bőrén, ami személyes reflexiókat hív életre, identitásról és szépségről. A poszt-viktoriánus korszak közepette, 1915-ben készült, ez a munka Waterhouse finom képességét mutatja be a klasszikus hatások és egy újonnan megjelenő modernitás ötvözésére a művészetben, tükrözve a mély érzelmi áramlatokat, miközben megmarad a klasszikus esztétikában.