Ebben a lenyűgöző műben találkozunk egy fiatal alakjával, akinek ártatlansága még a határozott vonások hiányában is ragyog. A fiatal magabiztosan áll, részben egy világoskék ruhába burkolózva, amely csodálatosan kontrasztál a bőrének bronzos tónusaival. Ez a ruhaválasztás klasszikus hatásokat sugall, amely egy általános téma Waterhouse munkáiban, amely a tisztaság és a törékenység érzését idézi fel. Az alak testbeszéde mély nyugalmat közvetít, a feje kissé megdöntve, mintha egy pillanatnyi elmélkedésbe merült volna; szinte érezni lehet, hogy csend borul a körülötte lévő térre.

A művész gazdag és földszínű palettát alkalmaz, amely mélybarna, lágyzöld és finom kék tónusokból áll, létrehozva egy olyan meleget, amely bevonja a nézőket a jelenetbe. A művész ecsetkezelése simán fut a vásznon, texturált felületet biztosítva, amely visszatükrözi a puha anyag bőrhöz való érintését és az alakot kiemelő árnyékjátékot. Továbbá, a természetes elemek – mint a zöld nád, amely a figurát támasztja – egy kapcsolatot sugallnak a földi világgal, miközben egy éterikus transzcendenciát is implikálnak, amely talán a spiritualitás időtlenségét szimbolizálja. El lehet képzelni a légkört, amely tele van nyugalommal, megőrzi a nem mondott történetet az ártatlanságról és az isteni kapcsolatról, lehetővé téve a megfigyelők számára, hogy a élet és a hit titkairól elmélkedjenek.