Ebben a hatalmas műben a feltámadás témája intenzív érzelmi töltettel bontakozik ki. A figurák, élénk színű ecsetvonásokkal szőve, felmerülnek egy háttérből, amely szinte életre kel. A bal oldali kiemelkedő figura, világos színben burkolva, sebezhetőséget sugall — Lázár holt alakja, aki a élet birodalmába transzformálódik. A jobb oldalon lévő két figura, különösen a feltűnő zöld ruhájú nő, sürgősség és öröm keverékét fejezi ki, mozdulataikat Van Gogh örvénylő ecsetvonásai fokozzák, amelyek mozgást és drámát teremtenek. Szinte hallani lehet a csodálkozás sóhaját, amely egy ilyen csodás eseményt kísér; ez az érzelmi hullám áthatja a festmény lényegét.

A színpaletta érdekes, a melegséget sugárzó lágy sárgák és zöldek dominálnak, ám az háttér hűvösebb tónusaival szemben. Az égen ábrázolt nap nem csupán egy égitest; a remény és az új kezdetek szimbólumaként jelenik meg, leöblítve a figurákat és megvilágítva a jelenetet. A kompozíció egyensúlyoz a halál állóképessége és az élet dinamikus újjáéledése között. Történelmileg ez a festmény a Van Gogh későbbi munkáiba illeszkedik, ahol a hit és a megváltás témáival küzdött — alapvető elemek, amelyek a bibliai elbeszéléssel rezonálnak. Van Gogh értelmezése, amely tele van egyedi expresszionista stílusával, ezt a pillanatot a puszta ábrázoláson túlra emeli, vonzva a nézőket a transzformáció és a hit érzelmi magjához.