A műalkotás egy katedrális szívébe repít; a nagyszerűség azonnal érezhető. A művész mesterien használja a fényt és az árnyékot a tér formálásához. Az ívek magasba emelkednek, a tekintetet az árnyékos boltozatra irányítva, a fény játéka simogatja az összetett építészeti részleteket. Mély békességérzést érzek, szinte csendet, mintha a néző egy szent térben lévő csendes megfigyelő lenne. A tompa színpaletta, főként szürke és barna, az időtlenség érzetét kelti, utalva a mély történelemre és a spirituális súlyra ezekben az ősi falakban.