Ez az impozáns színtér, élénk zászlók, amelyek ikonikus buddhista képekkel díszítettek, magukra vonják a figyelmet, mint őrzők magasodnak a gyülekezet fölé. A ragyogó piros drapéria keretezi a kompozíciót, miközben a deiták nyugodt arca úgy tűnik, figyelemmel kíséri az alul zajló rituálékat. A meleg és hideg árnyalatok vonzó kölcsönhatása megragadja a néző szemét, mind a spirituális, mind a kulturális gazdagságot evokálva. A mély vörös, a lágy zöld és kék kontrasztjával meleg érzetet kelt, kiemelve az esemény ünnepi jellegét. A tömeg minden alakja - hagyományos ruhába öltözve - hozzájárul a közösség érzéséhez, megtestesítve a közös tiszteletet és odaadást a szellemi esemény iránt.

A szándékos kompozíció, amely a formák és zászlók szervezett elrendezésével vezeti tekintetünket felfelé, meginvitál minket arra, hogy elgondolkodjunk a megünnepelt isteni jelenlétről. Ez a festmény nemcsak egy pillanatot reprezentál, hanem vizuális tanúként is működik a tibeti kultúra és vallási gyakorlat iránti tiszteletről. Roerich azon döntése, hogy egy ilyen jelentős eseményt ábrázol, gazdagítja a zarándok hitét a keresztény hit felé, visszhangozva a hagyományos törekvést, hogy kapcsolatot teremtsen egy felsőbb erővel. A figurák egyensúlya és a fény használata fokozza az összes érzelmi hatást, megfontolatlanul ezt a műalkotást a belső szellemi élet mélyreható tükörképeként.