A mű egy energiával és feszültséggel teli pillanatot örökít meg, amely a mitológia lényegét és az emberi szellem természet általi küzdelmét tükrözi. A figura az előtérben áll, hatalmas testtartásban ábrázolva, amely a határozottságot és az irányítást szimbolizálja. Piros köpénye drámaian lobog, éles ellentétet képezve a hideg kék és lila palettával, amely körülveszi a hegyvidéki tájat. Ez a színkombináció misztikus és más világba illő érzést kölcsönöz; a szürkület képeit idézi, ahol a határ a valóság és a mítosz között elmosódik.

A kompozícióban éles csúcsú hegyek emelkednek, szögletes formáikkal, amelyek a szilárdságot és a sebezhetőséget egyaránt sugallják. Egy villám átszeli a festmény felületét, mint az úton vezető kapcsolat a föld és az ég között. Ez az elektromos erő nemcsak a néző tekintetét irányítja, hanem dinamizmust és potenciális káoszt is ad a jelenethez. A háttér elemei mozgást közvetítenek, mintha maguk a hegyek élnének, visszhangozva a figura belső zűrzavarán. Roerich ügyesen egyensúlyozza ezeket az elemeket, eredményezve egy kompozíciót, ami mindművészileg, mind erejével hat; vizuális elbeszélés, amely a konfliktus, átalakulás és a megváltás keresésének témáiról beszél.

Mint a Mahábháratában gyökerező mű, ez a kötelesség és vágy közötti epikus harcot szimbolizálja, tükrözve a szélesebb emberi tapasztalatot. A művész, aki mélyen hatása alatt állt utazásainak és a keleti filozófiáknak, ezeket a narratívákat integrálta a munkájába, gazdagítva a jelentések rétegeit és az érzelmi rezonanciát. Ezen mű hatása túlmutat a puszta megfigyelésen; felkéri a nézőt, hogy gondolkodjon el saját küzdelmeiről és győzelmeiről a nyomasztó akadályok előtt.