A katedrális nagyszerűsége elsöprő; magasba törő boltozatok és hatalmas oszlopok emelkednek a fényben úszó ég felé. A művész mesterien ragadja meg a tér méretét és ünnepélyességét, odavonzza a tekintetet a szívébe. Előtérben egy magasított szószék, amelyet gazdag piros szövet borít, a fókuszpont, ahol egy alak, a fényben sziluettként, prédikációnak tűnik.

A kompozíció erős perspektívát használ; a vonalak konvergálnak, egy eltűnési pontot hozva létre, amely a nézőt a műbe vonzza, tiszteletet és elmélkedést keltve. A tompa színpaletta, amelyet a meleg, földes tónusok dominálnak, hozzájárul a csendes elmélkedés légköréhez, amelyet a lágy, diffúz fény fokoz, amely láthatatlan forrásokból árad. Mélység- és űrérzetet kelt, és drámai hatást ad a jelenetnek. Alul a hívők gyülekeznek. A fény és árnyék közötti kontraszt, amely a művész stílusának védjegye, hangsúlyozza a beállítás szent jellegét.