Lágy alkonyi fényben fürdetve ez a műalkotás egy ünnepélyes alakot ábrázol, aki zöld és piros folyékony köpenyt visel, és egy díszesen faragott hárfát tart egy ősi fa mellett. Az alak felfelé tekintése és ragyogó glóriája szentséget és odaadást sugall, elhívva a nézőt egy csendes spirituális elmélkedés pillanatába. A művész finom ecsetvonásai és lágy színátmenetei álomszerű légkört teremtenek, ahol a földi és az isteni összefonódik.

A kompozíció vertikalitása lenyűgöző, kiemelve az alak áhítatát és a mellette álló hatalmas fát, amely a jelenetet egy természetes, szinte szent térben rögzíti. A tompa földszínek és az elegáns kék és arany árnyalatok kontrasztja időtlen és intim palettát alkot. Ez a mű mély érzelmeket közvetít, vágyakozást és békés odaadást ébresztve, mélyen gyökerezve a 19. század végének szimbolista spiritualitásában.