A mű egy mély gyász pillanatában ragad meg; a jelenetet egy sötétkék ruhát viselő nő uralja, akinek arcán a gyász tükröződik. Élettelen alakot ölel át, sápadt formája kontrasztban áll a sötét, tompa háttérrel, mintha árnyékba burkolná őket. A művész mesteri fény-árnyék használata, különösen az alakok körül, felerősíti a jelenet érzelmi súlyát, a gyász és a reflexió terébe vonva a nézőt.