Az ősi konfrontáció érzése azonnal eláraszt. Egy vörösesbarna tigris, feszült izmokkal, lehajol, tekintete egy összevonult kígyóra szegeződik. A kompozíció a dinamikus feszültség mesterműve, a tigris erős formája ellentétben áll a kígyó kanyargós íveivel. A művész meleg, földszínű palettája – okker, umbra és égetett sziena – a vad, megszelídítetlen világ érzetét idézi. Az ecsetvonások erőteljesek és kifejezőek, a mozgásra és az erőszak lehetőségére utalnak. A jelenet élénknek tűnik, a levegőt az előérzet sűrűje.

A fa köré helyezett kígyó mélyebb történetet sugall, talán a ragadozó és a zsákmány szimbolikus konfliktusát, vagy a jó és a rossz ábrázolását. A háttér, bár kissé homályos, buja, majdnem trópusi környezetre utal, erősítve a találkozás egzotikus jellegét. Ez egy olyan festmény, amely ősi ösztöneinkhez szól; a tigris nyers ereje és kecsessége valóban lenyűgöző.