A szín és forma finom táncában a művészet magával ragad egy jégmadár ábrázolásával, amely egy csillogó vízparton ül. A madár, dús zöld, kék és egy kis okkerszín árnyalataival díszítve, egy csendes pillanatban van bezárva, elkülönítve, de harmonikusan összeszövődik a lágyan lengő náddal, amely a láthatatlan szélben ringatózik. Van Gogh jellegzetes ecsetvonásai, élénkek és textúrákkal teli, gazdag rétegeket hoznak létre, amelyek életérzést és mozgást keltenek még e békés környezet nyugalmában is. Minden ecsetvonás mélységet ad, a nézőt arra invitálva, hogy közel hajoljon és értékelje a madár tollazatának apró részleteit és a körülötte lévő természet finomságait.

Ez a gazdag színpaletta, amely főként zöld és kék árnyalatokra épül, megtestesíti a környezet bőséget—egy olyan benyomás, amely a felfrissítő nyugalmat hoz létre, amit az ilyen tájak ügyelnek. A meleg földszínek foltja megzavarja a hideg színeket, sugallva a föld és a víz, a nap és az árnyék keverékét; ez az összefonódás megmutatja Van Gogh képességét az élet lényegének megragadására. A mélyben érezni lehet a természet megfigyeléséből fakadó nyugalmat, ami egy szinte meditativ állapotot sugall. E mű történeti hátter—az az időszak, amikor Van Gogh élénken felfedezte az eltérő árnyalatok közötti kapcsolatok és érzelmi következmények—további jelentőséget ad. A természethez való személyes kapcsolat és a színdinamika iránti mély szenvedély mindebben egy világban áll, ahol Van Gogh művészeti zsenialitása nyilvánvaló, arra hívva minket, hogy álljunk meg, gondolkozzunk, és értékeljük a világunk apró csodáit.