Egy lenyűgöző darabban egy magányos halász magabiztosan áll, megragadva a nyugodt ellenállás egy pillanatát. Nehéz, texturált kabátban és magas csizmákban öltözve a figura szembenéz a nézővel és az elemekkel, és kommunikálja azt a nehéz életet, amelyet él. Az egyszerű háttér, szinte éterinek tűnő könnyedségével, kontrasztál a ruházatának súlyával, lehetővé téve a néző számára, hogy a fáradtnak, de határozottnak tűnő arckifejezésére összpontosítson. Az árnyékok és a fények finoman játszanak az arcvonásain, megörökítve egy érzelmi mélységet, amely rezonál a nézővel, és magával ragadja őket a világába.

A földszínű paletta lenyűgöző; a tompa tónus átöleli a halászt egy őszinte, de sötét hangulatban. Ez a választás tükrözi a művész érzékenységét a mindennapi élet küzdelmeivel szemben, valamint mesterséges képességét, hogy komplex érzelmeket továbbítson egyszerű eszközökkel. A rajz vonalai tiszták, de szilárdak, kiemelve a figura szilárdságát, miközben a lágy ecsetvonások egy puha légkört teremtenek körülötte. Szinte érezheti a tenger hideg levegőjét, a közeli hullámok zúgását és a mindennapi élet súlyát, amely rászakad, meghívva egy mély, belső reakcióra. A halász ruházatán és arcvonásain való túlzott részletesség megadja a portrénak a realizmust, kifejezve Van Gogh vágyát, hogy szorosan összekapcsolódjon az emberi tapasztalattal.