Ezt a jelenetet látva szinte hallom a kakofóniát: a bika bömbölése, a kutyák ugatása, a tömeg kiáltásai. A művész mesterien megragadja a bikaviadal kaotikus intenzitását. A cselekmény középpontjába kerülünk. A bika, egy sötét, hatalmas tömeg, a fókuszpont; kutyák falkája veszi körül, a fogak és szarvak kétségbeesett balettje. A kutyák, a támadás és védekezés különböző szakaszaiban, dinamikus energiával vannak ábrázolva, ami tükrözi a bika vadságát.

A kompozíció a mozgás és az ellentétes mozgás tánca. A megriadt lovon ülő matador a nyüzsgő kompozíció egy másik eleme lesz. A tompa paletta, a szürke és barna szimfóniája, fokozza a drámát. Mintha a művész a fényt és az árnyékot használta volna a figurák megformálásához, ami a jelenetnek belső minőséget ad. Szinte érezni lehet az aréna melegét és a pillanat adrenalinját. Ez egy barbár látvány pillanatképe, de ugyanakkor a humanizmus bátorságának és a természet nyers, zabolátlan erejének meggyőző bizonysága.