Ebben a vibráló tájban a néző azonnal magával ragadja a buja, zöld szőlőültetvények gazdag szövete, amelyek emelkednek és süllyednek Auvers dombjain. A kompozíció felfedezésre invitál dinamikus vonalaival; kanyargós ösvények irányítják a tekintetet egy festői házcsoport felé, mindegyik egyedi, színes tetőkkel díszítve. Van Gogh ecsetvonása élénk és kifejező, vastag, örvénylő vonalakat alkotva, amelyek mozgás és energia érzetét keltik a jelenetben.

A színpaletta túlnyomórészt világos, egy színes zöld és finom kék kaleidoszkópot mutatva, amely a természet frissességét sugallja, megszakítva a szőlőültetvények szélén nyíló virágok vörös tüzével. Ez a színek kölcsönhatása nem csupán díszít, hanem életenergiát idéz elő, a lét és a természet szépségét tükrözve. Az érzelmi hatás mély — ott egy boldog nyugalom, amely visszhangzik, a nézőt egy békés elmélkedésbe vonva, emlékeztetve az művész bonyolult kapcsolatára a környező világgal. Ezt a művet a személyes zűrzavar idején festették, és szimbolizálja Van Gogh tartós csodálatát a nyugodt tájak iránt, amelyek mélyen közel álltak hozzá, felfedve érzelmi állapota és a vásznon megörökített természetes szépség közötti kapcsolódást.