Ebben az intim portrén egy nő egy pillanatnyi koncentrálásban van, amint az ablaknál varr. A fény játéka, ami az üvegen átáramlik, kiemeli a figyelmét és munkájának bonyolult részleteit. Arcvonásai lágyan meg vannak világítva, mély érzelmi súlyt mutatva, amit a homlokán ráncok és a zárt ajkak hordanak; ez a jelenetnek introspektív légkört kölcsönöz. A szoba, amely egyszerűen furnérozott, de földszínekben meleg, felerősíti a családi légkört—életre keltve a munka és a szabadidő harmonikus keverékét.

A textúrált ecsetvonások megragadják az anyagot, amin dolgozik, éles kontrasztban a háta mögötti sima fal felületével, ami szinte tapintható minőséget ad a jelenetnek. A tompa színek választása—tompa zöldek, okker és barna—nosztalgia érzést kelt, míg a nyitott ablakon látható zöld növényzet egy más világra utal, ellentétben korlátozott létezésével. Ez a műalkotás a napi munka valóságába gyökerező történelmi kontextust tükrözi, visszhangozva Van Gogh érdeklődését a hétköznapi emberek életének iránt. Ez nem csupán esztétikai darab, hanem egy emlékeztető is a női erő és kitartás fontosságáról a művészetben és a történelemben.