A jelenet egy sötét, kaotikus térben bontakozik ki, amely a cselekvés örvényébe került alakokkal zsúfolt. A művész mesterien használja a sötét, komor tónusokat, amelyek nyugtalanságot és baljós érzést keltenek. A nyers intenzitással megformált figurák egy láthatatlan erővel küzdenek, vagy valamilyen szörnyű valósággal néznek szembe. Arckifejezésük eltorzult, testük a gyötrődéstől elcsavarodott, és az egész kompozíció a kétségbeesés és a félelem szimfóniája. A művész fény- és árnyékhasználata tovább fokozza a drámát, kiemelve a kulcsfigurákat, és másokat a sötétségbe taszítva.