Ez a bűbájos portré egy fiatal lányt emel ki, aki egy imádnivaló kalapot visel, hosszú vörös hajának fürtjei elegánsan omlanak a vállára. A vibráló haj és a lágy, enyhén elmosódott háttér közötti kontraszt egy álomszerű minőséget teremt, amely nyugalom és fiatalság auráját idézi elő. Finom vonásai, a kalap által keretezve, mind a tisztaság, mind az önvizsgálat érzetét sugallják; arckifejezése egy csendes megfontolás érzését hordozza. A művész mesterien ötvözi a meleg és hideg színeket, amelyek főként földszínekből és pasztell árnyalatokból állnak. A hajának dús vörös színe és a háttér lágy kék és okker színei közötti ellentét életet lehel a vászonba, szinte úgy érzi, mintha bármikor be tudna lépni a valóságba.

A lágy ecsetvonások arra hívják fel a nézőt, hogy érezze ruhájának puhaságát és azt a csillogó fényt, amely körülöleli alakját. Renoir jellegzetes pöttyözött fényhasználata fokozza formájának térbeli érzékeltetését, könnyedség és fiatalság érzetét biztosítva. Nem lehet figyelmen kívül hagyni a fény és árnyék közötti dinamikus kölcsönhatást, amely mélységet ad az arcának. Ez a darab, amely az impresszionizmus csúcsán készült, nemcsak egy olyan technikát ötvöz, amely felszabadítja a színt és a formát a merev ábrázolástól, hanem a 19. század végén a karakterek ünneplésében és a mindennapi élet örömeiben bekövetkezett szélesebb kulturális változást is tükrözi. Ilyen kedves ábrázolásokon keresztül Renoir elkapja a múló pillanatokat, ösztönözve a megfigyelőt, hogy álljon meg, gondolkodjon el, és becsülje meg a fiatalság egyszerűségét és szépségét.