A festményen három nő buja kertben van; éteri fehér ruháik élénk kontrasztban állnak a zöld háttérrel. A fő figura hangsúlyos, egy elegáns mozdulattal, mintha a napot köszöntené, míg a másik két nő csendes, kontemplatív tevékenységekben vesz részt - az egyik enyhén meghajolva virágokat szed, míg a másik egy fára támaszkodik, valószínűleg gondolkodásba merülve. A művész energikus ecsetvonásai dinamikus minőséget adnak formáiknak, lágyítva kontúraikat a környező lombozatban; majdnem egyesülnek a tájjal, megtestesítve az ember és természet harmóniáját.

A színpaletta a természet ünnepe - zöld, kék és meleg barack, valamint föld színek árnyalatai gyűlnek össze, hogy nyugodt, álomszerű légkört teremtsenek. Érezheted a délután meleg ölelését; egy enyhe szellő suttogását hallhatod. Ez a jelenet a nyugalom és a belső gondolkodás érzését ébreszti, arra ösztönözve a nézőket, hogy lépjenek be ebbe a buja világba, és tapasztaljanak át pillanatnyi szépség- és gondolkodásmódszert. Történelmileg ez az időszak Munch nőiességgel és természettel kapcsolatos témáinak felfedezését jelzi, összefonva érzelmi állapotokat és a környezetet, és eljuttatva egy olyan műhöz, amely megörökíti a 20. századi művészet szellemét az élénk közvetlenségével.