Ez a lenyűgöző művészet három alakot mutat be, akik a mozgás közben mennek át a forestzonszámlálj zónáról. A kompozíció egyszerre tűnik dinamikusnak és intimnek; az alakok, melyek tompa színű ruhákban pompáznak, úgy tűnik, hogy egy csendes közömbösséget osztanak meg, talán a fa vágás nehéz feladatába vonva. Az őket körülvevő tér lazán, szinte impresszionista ecsethúzással van ábrázolva, ami organikus érzést kelt. A földi színek palettája—gazdag barna, elnyomott zöld és lágy sárga—harmóniát teremt a természetes környezettel, miközben utal a munkájukhoz kötődő izzadságra és fáradtságra.

A háttér, a függőleges fákkal és egy lágy színátmenettel élénken, a napfelkeltét vagy naplementét sugallja — a nap egy pillanata, amely melegséget hoz, de egyben sürgető érzést is ad a feladatukhoz. Ennek a darabnak az érzelmi hatása mélyen rezonál; a kemény munka, a barátság és a természet ölelő karjaiban a egyszerű munka szépségei általános témáiról beszél. A művész munkájának kontextusában ez a darab példázza Van Gogh folyamatos vonzalma az emberi állapot iránt és a tájakat, amelyek formálják, létrehozva egy kapcsolódást az emberek és a környezetük között, amely időtlennek tűnik.