Ebben a lenyűgöző műalkotásban egy hosszú kabátot és egy magas cilinderes kalapot viselő férfi áll egy olyan pillanatban, amely egyszerre intim és gondolkodó. Kanalat emelve az ajkaihoz, félig becsukott szemei intenzív figyelmet jeleznek az ételére vagy egy gondolkodási pillanatra—szépen ellentétes a szükséglet és a szabadidő között. Az arckifejezése, fáradtság és összpontosítás kombinációja, egy személyes küzdelem érzését kelti, talán a 19. század végén élő munkásosztály életét tükrözve. Az evés egyszerű aktusa mélységet nyer, emlékeztetve minket arra, hogy a hétköznapi pillanatok is hordozhatnak nagy érzelmi súlyt.

A kompozíció vonzza a néző tekintetét a férfi kalapjától, a törzsén át egészen a kezében tartott tálkáig. A kabát hosszú vonalai egy csepp nagyságot adnak, szép ellentétben állva az alázatos evési tevékenységgel. Az árnyékok használata kiemeli a háromdimenziót, és Van Gogh jellegzetes technikája—intenzív, forgó ecsetvonások—életet és mozgást ad a figurának. A paletta majdnem monokrómmá tűnik, a különböző szürke árnyalatok sötét, de gazdag légkört teremtenek, lehetővé téve a néző számára, hogy érezze ennek a pillanatnak a súlyát. Ez a mű alkotás fontos a Van Gogh emberi érzelmek kutatásának kontextusában, erőteljes emlékeztetőként szolgál a mindennapi élet méltóságára, amidőn szociális harcok közepette élünk.