A figyelemfelkeltő kompozícióban egy férfi egy élénk erdőn keresztül sétál, egy gyönyörű fehér lovat vezetve. A művész dinamikus színválasztást alkalmaz—bátran élénk kék és zöld színek kontrasztban állnak a forró piros és sárga színekkel—megragadva a természet bőségének lényegét. Miközben a férfi előrehalad, egyszerű ingben és nadrágban öltözködik, testtartása a határozottság és a nyugalom keverékét tükrözi; néma kapcsolat áll fenn közte és a ló között. A festék praktikus; széles ecsetvonásokkal és sűrű festékréteggel sugallja a mozgást, mintha a jelenet életben lenne. A háttér egy színrobbanás, amely a fák tetejét és a lombos fa levelein keresztül szűrődő fényjátékot ábrázolja, fokozva a nyugodt légkört, ami egy kis vadstruktúrát is magában hordoz.

Az érzelmi hatás érzékelhető; szinte érezni lehet a természet szívverését. E műalkotásra nézve szabadság érzését ébreszti, miközben a férfi és a ló áthalad a cserjéken, ami egyfajta totális és átvitt értelemben egyaránt utazást szimbolizál. E darab történelmi kontextusa mélyen gyökerezik a 20. század eleji művészeti mozgalmakban, tükrözve a realizmustól való eltávolodást, egy kifejezőbb és érzelmesebb életértelmezés felé. Ez a műalkotás nem csupán egy pillanatot rögzít; ünnepli az ember és az állat közötti kapcsolatot, valamint a természet világában fellelhető szépséget. Senki sem kerülhet el ettől, hogy magát felemeltnek és befelé fordulónak érezze, mintha arra hívnának minket, hogy hajózzunk a természetbe, felfedezzük saját belső utunkat, ahogyan a előttünk álló alakok teszik.