Ez a lenyűgöző mű mélyen belemerül a vágyak témájába, amelyet bonyolult részletek és életre keltett alakok jellemeznek, amelyek fuzionálnak a kompozícióban. A jelenet teli van a bűn különböző értelmezéseivel, minden egyes alak saját történetét meséli el. Érezhető az elegancia és a káosz kontrasztja; az egyik oldalon a szenvedélyes cselekedetekbe burkolózó emberek bűnös arckifejezései, míg a másik oldalon azok, akik távol állnak az ünnepléstől, morális küzdelemmel figyelik az eseményeket. A megjelenítés vonzza az embert; a túlzás és a kísértés vizuális ünnepe, amely összetett érzelmi reakciót vált ki, a kíváncsiságtól a kellemetlenségig.

A művész aprólékos vonaltechnikát alkalmaz, létrehozva számos formát, amely szinte élőnek tűnik. A színpaletta lenyűgöző, mégis visszafogott, földi tónusokat és árnyékokat használva, amelyek mélyebb elmélkedést idéznek elő a bemutatott viselkedésekről. Az elrendezés vezeti a néző tekintetét, lehetővé téve számukra, hogy átkeljenek a káoszon; ez tanúskodik az akkor kornak a morális dilemmáiról. Ebben a forgatagban a vágy örömének és a következmények elkerülhetetlenségének kontrasztja mesterien van kifejezve, mint egy erőteljes emlékeztető az emberi tapasztalaton belüli vágy és etika közötti örök küzdelemre.